A Fővárosi Törvényszék 109.K.700.806/2026/9. számú
ügyben hozott ítélete
a) a közzététel napja
2026. 06.09.
b) az eljáró bíróság megnevezése
Fővárosi Törvényszék
c) az ügy száma és tárgya
109.K.700.806/2026/9.; a közegészségügyi tárgyú NNGYK/47799-10/2025
számú határozat felülvizsgálatával kapcsolatos közigazgatási jogvita
d) a peres felek
BIOGEN HUNGARY Korlátolt Felelősségű Társaság (felperes)
Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (alperes)
e) az ítélet
„A bíróság az alperes 2025. december 17. napján kelt NNGYK/47799-10/2025 számú határozatát megsemmisíti, és az alperest új eljárásra kötelezi.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 817 880 (nyolcszáztizenhétezer-nyolcszáznyolcvan) forint perköltséget.
A feljegyzett 30 000 (harmincezer) forint eljárási illeték az állam terhén marad.
Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.”
f) az ítélet rövid indokolása
Az ügy előzménye, hogy az
alperes (NNGYK) jogelődje 2023. augusztus 28-án hivatalból hatósági eljárást indított
a felperes által 2022-ben végzett gyógyszerismertetési tevékenység vizsgálata
iránt. Az eljárás eredményeként az alperes megállapította a
gyógyszerismertetési tevékenységre vonatkozó jogszabályi rendelkezések
megsértését, megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását, valamint
pénzbírságot szabott ki.
A felperes keresete
alapján a Fővárosi Törvényszék az alperesi határozatot megsemmisítette, és az
alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. A megismételt eljárás során az
alperesnek a bíróság által meghatározott szempontokat figyelembe kellett
vennie, így különösen biztosítania kellett a felperes számára a bizonyítási
eljárás eredményeként keletkezett iratok megismerésének lehetőségét.
A megismételt eljárás
eredményeként meghozott NNGYK/47799-10/2025. számú határozatában az alperes
ismételten megállapította, hogy a felperes megsértette a biztonságos és
gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a
gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a
továbbiakban: Gyftv.) 13. § (1) és (3) bekezdésében, valamint 14. § (1)
bekezdésében foglalt rendelkezéseket.
A perben a felek között
az volt vitás, hogy az alperes jogszerűen minősítette-e a vizsgált
tevékenységeket a Gyftv. 12. § (1) bekezdése szerinti ismertetési
tevékenységnek, helytállóan állapította-e meg a Gyftv. hivatkozott
rendelkezéseinek megsértését, továbbá jogszerűen alkalmazott-e jogkövetkezményt
a felperessel szemben.
A Fővárosi Törvényszék
elsőként megállapította, hogy az alperes a korábbi ítéletben foglalt
iránymutatásnak eleget tett, amikor a megismételt eljárás során biztosította a
felperes számára a bizonyítási eljárás eredményeként keletkezett iratok
megismerésének lehetőségét.
A bíróság a Gyftv. 13. §
(1) bekezdésével összefüggésben megállapította, hogy az alperes helytállóan
minősítette a vizsgált előadásokat a Gyftv. 12. § (1) bekezdése szerinti
ismertetési tevékenységnek. A bíróság álláspontja szerint az előadások célja
nem kizárólag általános tudományos ismeretek átadása volt, hanem konkrét
gyógyszerkészítmények alkalmazásának, terápiás lehetőségeinek és gyakorlati
szempontjainak bemutatására irányult. Erre figyelemmel a bíróság
megállapította, hogy a vizsgált előadások a Gyftv. 12. § (1) bekezdése szerinti
ismertetési tevékenységnek minősültek, amelyet kizárólag a Gyftv. 13. § (1)
bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő személyek végezhettek volna
jogszerűen.
A bíróság ugyanakkor az
egyik vizsgált előadás tekintetében pontosította az alperesi határozat egyes
ténymegállapításait. Megállapította, hogy az alperes olyan készítmény
vonatkozásában is ismertetési tevékenységet állapított meg, amelynek bemutatása
az előadás anyaga alapján nem volt megállapítható, továbbá nem volt helytálló
az a megállapítás sem, hogy az előadás diáin kizárólag a felperes
készítményeinek neve jelent volna meg. A bíróság ugyanakkor rögzítette, hogy
ezen ténybeli pontatlanságok az előadás egészének értékelésére és az
ismertetési tevékenység minősítésére nem voltak kihatással, mivel az előadás tartalma
összességében konkrét gyógyszerkészítmények alkalmazásának, valamint az azokkal
összefüggő terápiás döntések bemutatására irányult. Mivel az érintett
előadásokat megtartó személyek nem rendelkeztek ismertetői igazolvánnyal, a
bíróság e körben az alperes jogsértést megállapító döntését jogszerűnek
találta.
A Gyftv. 13. § (3)
bekezdésében foglalt összeférhetetlenségi szabály alkalmazása körében a bíróság
szintén osztotta az alperes jogértelmezését. Kiemelte, hogy a rendelkezés célja
az ismertetési tevékenység és az egészségügyi szolgáltatónál végzett
egészségügyi tevékenység közötti érdekütközés kizárása, ezért annak
alkalmazását nem befolyásolja az a körülmény, hogy az ismertetési tevékenységet
végző személy egyébként rendelkezik-e ismertetői igazolvánnyal. Mivel az
érintett személyek a vizsgált időszakban egészségügyi szolgáltatóval
egészségügyi tevékenység végzésére, illetve abban való közreműködésre jogosító
jogviszonyban álltak, a bíróság megállapította, hogy az alperes jogszerűen
állapította meg a Gyftv. 13. § (3) bekezdésének megsértését.
A Gyftv. 14. § (1) bekezdésének
megsértése tekintetében a bíróság szintén osztotta az alperes álláspontját.
Megállapította, hogy a promóciós standon biztosított kávé és víz – a törvényben
meghatározott kivételi feltételek hiányában – jogsértő juttatásnak minősült. A
bíróság hangsúlyozta, hogy a juttatás csekély értékére, illetve a társadalmi
vagy szakmai szokásokra történő hivatkozás önmagában nem alapozza meg a Gyftv.
szerinti kivétel alkalmazását.
A jogkövetkezmény
alkalmazhatósága körében ugyanakkor a bíróság arra a következtetésre jutott,
hogy a megismételt eljárás a megsemmisítő ítélet alperessel történő közlésével
indult meg. Erre figyelemmel az Ákr. 103. § (4) bekezdésében meghatározott
ügyintézési határidő kétszerese a pénzbírság kiszabásáról szóló döntés
meghozataláig már eltelt, ezért az alperesnek pénzbírság kiszabására már nem
volt jogszerű lehetősége.
A Fővárosi Törvényszék
ezért az alperesi határozatot megsemmisítette, és az alperest új eljárás
lefolytatására kötelezte. A bíróság ugyanakkor rögzítette, hogy a jogsértések
ténye megállapítható, a határozat megsemmisítésére kizárólag a pénzbírság
alkalmazását kizáró eljárási akadály fennállása miatt került sor. Erre
tekintettel a megismételt eljárásban a jogsértő magatartás megtiltásán túl
további jogkövetkezmény alkalmazására nincs lehetőség.
