Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat 2009
A túlsúly és elhízás gyakorisága Európában járványszerű méreteket öltött. Legújabb kutatások szerint az elhízás népegészségügyi jelentősége eléri a dohányzásét, hatalmas terheket róva ezzel a társadalomra.
Az elhízás kialakulásában életmódbeli és környezeti tényezők egyaránt szerepet játszanak. Az elhízás meghatározására a leggyakrabban alkalmazott mutató az ún. testtömeg-index (angolul: Body Mass Index; röviden: BMI), amely szerint négy tápláltsági kategóriát különböztetünk meg. A WHO meghatározása szerint 25 kg/m2feletti BMI értéknél túlsúlyról, 30 kg/m2BMI felett elhízásról beszélünk. Általánosságban elmondható, hogy a 25 kg/m2feletti BMI a normál súlyú egyénekhez képest nagyobb egészségkockázatot jelent. Így az elhízás mértékétől függően nő a szív- és érrendszeri betegségek, a magas vérnyomás, a II. típusú cukorbetegség, zsíranyagcsere-zavarok, egyes daganatos betegségek, krónikus mozgásszervi betegségek, mentális kórképek, sőt az összhalálozás kockázata is. A derékkörfogat mérés gyors és egyszerű módszer az hasi elhízás fennállásának megítélésére. Ha a derékkörfogat férfiaknál nagyobb, mint 102 cm, illetve nőknél 88 cm, igen jelentős az elhízás társbetegségeinek kockázata.
Az elhízás előfordulásával kapcsolatban közölt eredmények önbevalláson vagy mérésen alapulhatnak, és sokszor a mérési módszerek sem egységesek. Ezek a tényezők egyrészt a hosszútávú követést nehezítik meg, másrészt az egyes országok adatainak összehasonlítását. Mindez magyarázatul szolgál arra a jelenségre, hogy sokszor egyazon populációra vonatkozóan is igen eltérő adatokat találunk.
A WHO a kövérséget a világ 10 legjelentősebb egészségügyi problémái közé sorolta. Míg 1995-ben 200 millió felnőtt volt túlsúlyos vagy elhízott világszerte, 2000-re ez a szám mintegy 300 millióra nőtt. Az elhízás nemcsak a fejlett, hanem a fejlődő országokban is komoly egészségügyi problémát jelent, utóbbiakban az elhízottak számát 115 millióra teszik. Amennyiben a jelenlegi tendencia tovább folytatódik, akkor 2030-ra várhatóan 2,16 milliárd túlsúlyos és 1,12 milliárd elhízott felnőtt lesz a világon. A túlsúly és az elhízás együttes előfordulása az egyes európai országokban 30-80% között változik. Az EU 27 tagállamában mintegy 200 millió felnőttet érint a túlsúly vagy az elhízás.
A túlsúly és elhízás gyakoriságában jelentős társadalmi egyenlőtlenségek tapasztalhatók. A kórkép és szövődményei gyakoribbak az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű csoportoknál a fejlett országokban. Ez az összefüggés erőteljesebb nőknél és gyermekeknél, mint férfiaknál. Számos európai országban megfigyelték, hogy az elhízás gyakorisága gyorsabban emelkedik az alacsony társadalmi-gazdasági helyzetű csoportokban, ami tovább mélyíti a társadalmi egyenlőtlenségeket.
Az OTÁP 2009 vizsgálat szeptember és november között zajlott. Ennek során – csatlakozva a KSH Európai Lakossági Egészség Felméréshez – standard módszerekkel, azonos, kalibrált eszközökkel került sor a résztvevők testmagasságának, testtömegének és derék-körfogatának megmérésére. Így, a 80-as éveket követően először állnak rendelkezésre a hazai felnőtt lakosság tápláltsági állapotát tükröző valid, nemzetközi szinten elfogadott módszerekkel, mérésen alapuló országos reprezentatív adatok.
A túlsúly és elhízás prevalenciája a magyar lakosság körében
A felnőtt magyar lakosság közel kétharmada (61,8%) a testtömeg index alapján túlsúlyos vagy elhízott. A BMI átlaga a felnőtt lakosságnál 27,3 kg/m2, melynek alapján a lakosság a túlsúlyos kategóriába tartozik. Minden harmadik felnőtt túlsúlyos és további 28,5% elhízott. Soványnak a felnőtt lakosság mindössze 1,8%-a mondható. Férfiaknál (63%) és nőknél (61%) volt a túlsúly és elhízás együttes előfordulási aránya.
A túlsúly és elhízás prevalenciája különböző korcsoportokban
A túlsúly és elhízás gyakorisága mindkét nemnél nő az életkorral. A 18-34 éves korú fiatal férfiak 41%-ának magasabb a testtömeg indexe 25-nél, a 65 feletti korcsoportban ez az arány már 76%. A fiatal nőknél a túlsúly és elhízás együttes előfordulása 30%, alacsonyabb, mint a hasonló korú férfiaknál, ugyanakkor idős korra ez az arány a nőknél 83%-ra nő. A soványság leginkább a fiatal nőket érinti (7,4%).
Az önbevalláson alapuló vélt és a mért testtömeg-index alapján számolt tápláltsági állapot
Mindkét nemnél a túlsúly és elhízás gyakorisága nagyobb a mérések alapján (Különbség: férfiak: 4%; nők:10%). A két érték között a legnagyobb különbség a 65 év feletti nők korcsoportjában található, itt 10%-kal haladja meg a mért érték a véltet. A nemzetközi vizsgálatokkal összhangban a magyar eredmények is alátámasztják azt, hogy az önbevalláson alapuló értékek – különösen nőknél – a túlsúly és elhízás gyakoriságát alulbecsülik.
Hasi elhízás gyakorisága, mint a fokozott szív- és érrendszeri kockázat
A hasi elhízás – a derékkörfogat férfiaknál >102 cm, nőknél >88 cm – gyakorisága a felnőtt férfiaknál 33%, míg a nők 51% volt. A hasi elhízás gyakorisága mindkét nemnél nővekszik az életkorral, és a nőknél minden korcsoportban gyakrabban fordul elő, mint a férfiaknál.
Iskolázottság és túlsúly
A férfiaknál a túlsúly és elhízás gyakoriságában nincs lényeges különbség iskolázottság szerint, míg nőknél az iskolázottság szintje jelentősen befolyásolja azt. Az alapfokú végzettségű nők 72%-a túlsúlyos vagy elhízott, középfokú végzettség esetén 55%, felsőfokú végzettségnél 43% volt.
A felmérésről megjelent publikációk:
A magyar lakosság tápláltsági állapota, OTÁP2009
A magyar lakosság energia- és makrotápanyag-bevitele, OTÁP2009
A magyar lakosság vitaminbevitele, OTÁP2009
A magyar lakosság mikroelem-bevitele, OTÁP2009
A magyar lakosság makroelem-bevitele, OTÁP2009
